Varró Dániel

Altató

Kisbaba, kisbaba édes fej,

kedves kis fejedet biccentsd el!

Laposakat, laposakat pislantol,

álom a szemeden most landol.

Kisbaba, kisbaba álmodjál,

alszik a mosoly is a szádon már,

alszik a nyafogás, alszik a dac,

iciket, piciket szusszantgatsz.

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

- Csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló

- Kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

- Csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

Tél öblén távol ring.

Ghymes: Mária altatója

Jó estét, jó estét, Ég s Föld fia,

Te vagy a Jézuska, ő Mária,

Bátyád aranyos Nap sugara,

Húgocskád ezüstös Hold sugara.

Csicsíja, baba, csicsíja, baba,

Ne sírj, Máriánál van vacsora!

Tejet iszik az Isten fia,

Édes tejet iszik Isten fia.

Falu végén van egy házikócska,

Falu végén van egy házikócska,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

A lábával rengengeti vala,

A lábával rengengeti vala,

A szájával fújdogolja vala,

A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Szerelemből jöttél a világra,

Szerelemből jöttél a világra.

Keres már a katona, hogy elvezet,

Keres már a gazdag, hogy kinevet,

Keres a halál, hogy megszeret,

Keres már a halál, hogy megszeret.

Zöldellik ágacska - a keresztfád,

Ébred a magocska - töviskoronád,

Szeretne mégis ez a világ,

Szerethetne mégis ez a világ.

Falu végén van egy házikócska,

Falu végén van egy házikócska,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

A lábával rengengeti vala,

A lábával rengengeti vala,

A szájával fújdogolja vala,

A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Szerelemből jöttél a világra,

Szerelemből jöttél a világra.

Nincsen semmi másod, Istenfiú

Jászol csak a házad, Istenfiú

Szalma a párnád, Istenfiú

Szemed fénye a lámpád, Istenfiú.

Adjon igaz álmot az éjszaka,

Meleget a jászol kicsi szamara,

Áj, áj, aludjál, csíja, baba.

Áj, áj, aludjál, csíja, baba.

Falu végén van egy házikócska,

Falu végén van egy házikócska,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

A lábával rengengeti vala,

A lábával rengengeti vala,

A szájával fújdogolja vala,

A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Szerelemből jöttél a világra,

Szerelemből jöttél a világra.

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

úgy hallottuk, megszülettél,

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!

1929. december

Edgar Degas: Ballerina

Isadora Duncan

Michalangelo: Dávid

Michalangelo: Piéta

Csók István: Úrvacsora

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus

Edvard Munch: Sikoly, 1894

Rukkola saláta

1 csomag rukkola
1 filézett csirkemell, felkockázva
kevés olívaolaj, amin a húsit megpirítjuk
2 paradicsom felkockázva
citromlé vagy 1 citrom leve
fetasajt felkockázva

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Petőfi Sándor: Arany Lacinak

Laci te,

Hallod-e?

Jer ide,

Jer, ha mondom,

Rontom-bontom,

Ülj meg itten az ölemben,

De ne moccanj, mert különben

Meg talállak csípni,

Így ni!

Ugye fáj?

Hát ne kiabálj.

Szájadat betedd,

S nyisd ki füledet,

Nyisd ki ezt a kis kaput;

Majd meglátod, hogy mi fut

Rajta át fejedbe...

Egy kis tarka lepke.

Tarka lepke, kis mese,

Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.

Mit csinált? Elment a kúthoz.

De nem volt víz a vedebe',

Kapta magát, telemerte.

És vajon minek

Merítette meg

Azt a vedret?

Tán a kertet

Kéne meglocsolnia?

Vagy ihatnék?...nem biz a.

Telt vederrel a kezében

A mezőre ballag szépen,

Ott megállt és körülnézett;

Ejnye, vajon mit szemlélhet?

Tán a fényes délibábot?

Hisz olyat már sokat látott...

Vagy a szomszéd falu tornyát?

Hisz azon meg nem sokat lát...

Vagy tán azt az embert,

Ki amott a kendert

Áztatóba hordja?

Arra sincsen gondja.

Mire van hát?

Ebugattát!

Már csak megmondom, mi végett

Nézi át a mezőséget,

A vizet mért hozta ki?

Ürgét akar önteni.

Ninini:

Ott az ürge,

Hű, mi fürge,

Mint szalad!

Pillanat,

S odabenn van,

Benn a lyukban.

A mi emberünk se rest,

Odanyargal egyenest

A lyuk mellé,

S beleönté

A veder vizet;

Torkig tele lett.

A szegény kis ürge

Egy darabig türte,

Hanem aztán csak kimászott.

Még az inge is átázott..

A lyuk száján nyakon csipték,

Nyakon csipték, hazavitték,

S mostan...

Itt van...

Karjaimban,

Mert e fürge

Pajkos ürge

Te vagy, Laci, te bizony!

Szalonta, 1847. (június 1-10)