Weöres Sándor- Kodály Zoltán: Sárkány-paripa

Sárkány-paripán vágtattam,
gyémánt-madarat mosdattam,
göncöl-szekeret kergettem
holdfény-hajú lányt elvettem.

Vályog a palotánk...

Kordély, a kereke... 

Kordély, a kereke imbolygó, körtvély, a levele hullongó,

Vályog a palotánk, bükköny a kertünk,

Ha fiatal, aki mulat, így is jó.

Padlás, a verebe fenn lengő, éhes kisegere csellengő,

Kéreg a heverőnk, szecska az ágyunk,

Így is, úgy is elillan az esztendő.

Cseremisz népdal. Vikár László gyűjtése, Gryllus Vilmos feldolgozása Ford. Weöres Sándor:

József Attila: Nem én kiáltok

Nem én kiáltok, a föld dübörög,

Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,

Lapulj a források tiszta fenekére,

Símulj az üveglapba,

Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,

Kövek alatt a bogarak közé,

Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,

Te szegény, szegény.

Friss záporokkal szivárogj a földbe -

Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fűszálon a pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!

Meddő anyánk gyerekért könyörög.

Barátom, drága, szerelmes barátom,

Akár borzalmas, akár nagyszerű,

Nem én kiáltok, a föld dübörög.

1924 első fele

Ady Endre: Imádság háború után

Uram, háborúból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem

S nincs ami nyugtot adjon.

Csókolj egy csókot a szivemre,

Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim

Számára a világnak,

Nincs már nekik látni valójuk,

Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron

Térdig gázolt a vérben

S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,

Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,

Elszáradt már az ajkam,

S száraz karó a két karom már,

Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,

Mindennek vége, vége.

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

1908

Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közelében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott

s felkiáltott: -Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak --

- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -

felelték a három nyulak.-

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni! -

Csacsi szarka, nem elhitte?

Repült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

-Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak -

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek - -

Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szembe vele farkas haladt:

- Szaladj te is, komám, farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek -

Reich Károly

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe

nem jött vele egy nagy medve:

a medve így szólongatta:

-Hova szaladsz, farkas koma? -

- Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepiben jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk,

kisegérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak medvét esznek! -

Egyébre se volt már kedve,

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közben a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk -

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe.

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve -

-No hiszen, csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre! -

kiáltott rája a medve. -

Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttam még ilyen csodát! -

Szedte lábát a vadász is,

eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet -

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben -

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltünik a szél,

zsákban Benedek

hoz majd meleget,

nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

minden kislány férjhez adatik,

szőkék legelébb,

aztán feketék,

végül barnák és a maradék.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,

isten tudja, honnan jöttem,

szél hozott, szél visz el,

minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,

a felhőknek kiabáltam,

erdő jött: jaj, be szép! -

megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,

a bozótban őzet láttam,

kergettem, ott maradt,

cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,

csak szeretőm megmaradjon,

szeretőm: a titok,

ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,

köd előttem, köd mögöttem,

szél hozott, szél visz el,

bolond kérdi, mért visz el?

1923

Weöres Sándor: Fülemüle

Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
szólal, szólal, szólal már.

Pittyen a fészek, zörren az ág,
moccan a hegyeken a hajnali láng.

Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc,
sima út szélén kettős ránc.

Denevér, bak-egér, északi szél,
kondul az óra, megszöktél,

három mérföld és egy fél
hosszu hajamba mért téptél?

Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
hallgat, hallgat, hallgat már.

Weöres Sándor: A tündér

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

Varró Dániel

Altató

Kisbaba, kisbaba édes fej,

kedves kis fejedet biccentsd el!

Laposakat, laposakat pislantol,

álom a szemeden most landol.

Kisbaba, kisbaba álmodjál,

alszik a mosoly is a szádon már,

alszik a nyafogás, alszik a dac,

iciket, piciket szusszantgatsz.

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

- Csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló

- Kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

- Csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

Tél öblén távol ring.

Ghymes: Mária altatója

Jó estét, jó estét, Ég s Föld fia,

Te vagy a Jézuska, ő Mária,

Bátyád aranyos Nap sugara,

Húgocskád ezüstös Hold sugara.

Csicsíja, baba, csicsíja, baba,

Ne sírj, Máriánál van vacsora!

Tejet iszik az Isten fia,

Édes tejet iszik Isten fia.

Falu végén van egy házikócska,

Falu végén van egy házikócska,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

A lábával rengengeti vala,

A lábával rengengeti vala,

A szájával fújdogolja vala,

A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Szerelemből jöttél a világra,

Szerelemből jöttél a világra.

Keres már a katona, hogy elvezet,

Keres már a gazdag, hogy kinevet,

Keres a halál, hogy megszeret,

Keres már a halál, hogy megszeret.

Zöldellik ágacska - a keresztfád,

Ébred a magocska - töviskoronád,

Szeretne mégis ez a világ,

Szerethetne mégis ez a világ.

Falu végén van egy házikócska,

Falu végén van egy házikócska,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

A lábával rengengeti vala,

A lábával rengengeti vala,

A szájával fújdogolja vala,

A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Szerelemből jöttél a világra,

Szerelemből jöttél a világra.

Nincsen semmi másod, Istenfiú

Jászol csak a házad, Istenfiú

Szalma a párnád, Istenfiú

Szemed fénye a lámpád, Istenfiú.

Adjon igaz álmot az éjszaka,

Meleget a jászol kicsi szamara,

Áj, áj, aludjál, csíja, baba.

Áj, áj, aludjál, csíja, baba.

Falu végén van egy házikócska,

Falu végén van egy házikócska,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

Abban van egy rengengő bölcsőcske,

A lábával rengengeti vala,

A lábával rengengeti vala,

A szájával fújdogolja vala,

A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Aludj, aludj, Istennek báránya,

Szerelemből jöttél a világra,

Szerelemből jöttél a világra.

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

úgy hallottuk, megszülettél,

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!

1929. december

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Petőfi Sándor: Arany Lacinak

Laci te,

Hallod-e?

Jer ide,

Jer, ha mondom,

Rontom-bontom,

Ülj meg itten az ölemben,

De ne moccanj, mert különben

Meg talállak csípni,

Így ni!

Ugye fáj?

Hát ne kiabálj.

Szájadat betedd,

S nyisd ki füledet,

Nyisd ki ezt a kis kaput;

Majd meglátod, hogy mi fut

Rajta át fejedbe...

Egy kis tarka lepke.

Tarka lepke, kis mese,

Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.

Mit csinált? Elment a kúthoz.

De nem volt víz a vedebe',

Kapta magát, telemerte.

És vajon minek

Merítette meg

Azt a vedret?

Tán a kertet

Kéne meglocsolnia?

Vagy ihatnék?...nem biz a.

Telt vederrel a kezében

A mezőre ballag szépen,

Ott megállt és körülnézett;

Ejnye, vajon mit szemlélhet?

Tán a fényes délibábot?

Hisz olyat már sokat látott...

Vagy a szomszéd falu tornyát?

Hisz azon meg nem sokat lát...

Vagy tán azt az embert,

Ki amott a kendert

Áztatóba hordja?

Arra sincsen gondja.

Mire van hát?

Ebugattát!

Már csak megmondom, mi végett

Nézi át a mezőséget,

A vizet mért hozta ki?

Ürgét akar önteni.

Ninini:

Ott az ürge,

Hű, mi fürge,

Mint szalad!

Pillanat,

S odabenn van,

Benn a lyukban.

A mi emberünk se rest,

Odanyargal egyenest

A lyuk mellé,

S beleönté

A veder vizet;

Torkig tele lett.

A szegény kis ürge

Egy darabig türte,

Hanem aztán csak kimászott.

Még az inge is átázott..

A lyuk száján nyakon csipték,

Nyakon csipték, hazavitték,

S mostan...

Itt van...

Karjaimban,

Mert e fürge

Pajkos ürge

Te vagy, Laci, te bizony!

Szalonta, 1847. (június 1-10)